Mint ígértem, pár szót a diákverbuváló projektről.
Minden évben tavasszal eljön a pillanat, amikor új diákokat kell szerezni, mivel ez itt magánfenntartású iskola, vagyis saját profitra dolgozik, minél több diák van, aki tandíjat fizessen, annál jobb. (ez kb évi 6-7000 RMB). Ez a színvonalon is erősen meglátszik, hiszen itt nem az a lényeg, hogy magas szintű oktatás legyen, hanem hogy jöjjön a diák, fizesse be a tandíjat, osztjónapot. Valahol már leírtam itt, hogy ez csak nevében egyetem, valójában olyan közép-és felsőfokú OKJ szint körül van. Hivatalosan 3 éves a képzés, ebből kb 4 félév, amit tényleg tanulással töltenek, a többi ún. szakmai gyakorlat, aminek néha nem sok köze van a szakmához. Számomra ez azt jelenti, hogy kb 10 órát tartok egy félévben egy csoportnak. Heti 1x45 perc, hatékony ám! Ráadásul nehezen tervezhető, mert ritkán szólnak időben a gyakorlati időpontokról, legtöbbször csak előző héten szólnak, hogy ja, az autósok elmennek 4 hétre. Most pl. egy szép húzás volt, hogy a másodéveseket 4 hónapra küldték el valami másik tartományba. Ja, bocs, küldték volna, már nagy sebtiben megszerveztük az előrehozott vizsgákat (úgy, hogy volt, akiknek már órát sem tudtam előtte tartani), este tízig bent voltam, mire mindenki végzett, majd indulás előtti nap este ötkor kapták a hírt a gyerekek, hogy nem mennek sehova, semmi indoklás, semmi, hogy akkor mi várható....de ők ezt már sajnos megszokták. Így most nem tudom, mi lett velük, nagy része elment munkát keresni, hiszen neki akkor itt szeptemberig már nincs dolguk. Tehát, a diák befizette erre a félévre a tandíjat, ami ugye feb. 29-től július elejéig tart, és gyakorlatilag április 27-étől mehetett, amerre lát, nem égette a villanyt, nem pisilt, kakilt, mosott, zuhanyozott, nem tartottak neki órát, nem kapcsolta be a légkondit, nem töltötte a mobilját napi 2x, nem laptopozott napi 12 órát....nem folytatom, aki akarja, gondolja tovább.
Idéntől van egy változás, mégpedig, hogy nem központi vizsgával kerülhetnek be a diákok (mint pl. nálunk az érettségi), hanem saját szervezésben. Na, képzelhetitek azt a követelményrendszert...Ebbe most nem is mennék bele, közöm nincs hozzá, én megtartom az órát legjobb tudásom szerint, felveszem a pénzt, és pofa be.
Március végétől nyomatékosan meg lettünk kérve, hogy vegyünk részt a diáktoborzó tevékenységekben. Ennek nagy része a kampuszon megtartott előadássorozat volt, ami úgy nézett ki, hogy minden nap jött egy busznyi gyerek valamelyik tartománybeli városból, körbevezették őket, (addigra gyönyörű zöld és virágzó volt minden), majd zárásképpen kaptak néhány speechet, főleg a mi tanszékünk részéről, pl a tanszékvezető, meg a külföldi vendégtanárok szóltak a tisztelt egybegyűltekhez. Nekünk csak pár percben kellett őket lenyűgöznünk, hogy lássák, milyen sok külföldi van itt, és milyen jó fejek, és milyen szuper lenne itt tanulni....hú, hol a tollam, már ikszelem is be a CUZ-t....:)
Persze itt is volt, aki kihúzta magát a munka alól, illetve, mondjuk inkább úgy, hogy úgy állt a munkához, hogy más is odaférjen. Énnekem pont a tüdő-és toroknyuvadásos időszakom volt, hát isteni volt minden nap erőltetni a hangszálaimat. Mert hogy hétvégén se volt leállás, sőt, akkor mentek vidéki turnékra is. Egyszer, hogy ne vegye ki rosszul magát, én is mentem, szép volt, mentünk kocsival 2 órát, gyorsan megreggeliztünk az út szélén a kispiszkosban, bementünk egy iskolába, ahol még vagy 20 másik intézmény is éppen bemutatkozni készült, mondták, hogy csúszás van, négyünkre jut 6 perc, hajrá. Na jól van, lenyomtuk a 6 percet, pisi, mosa, kocsiba be, újabb 2 óra úton, ez is megvolt, hazaérve be az auditóriumba, lenyomni a szokásos home showt az egybegyűlteknek, aztán eljött a másnap. Külön pénzt nem kaptunk érte, hanem naponta 10 RMB értékű ebédjegyet. Nem rossz, mert végül is csak kb 5 percet kellett érte valóban erőt feszíteni.
A legszebb, legszemélyesebb részt a végére hagyom: az én ötletem a bemutatkozáshoz adta magát, kínaiul szólamlottam a tömeghez, amit díjaztak is. Ja, az amerikaiak beszédét a tanszékvezető fordította, hiszen amúgy egy szót sem értettek belőle. Nagyjából az volt a koncepcióm, hogy bemutassam, hogy ha ilyen nehéz nyelvet, mint a kínai, meg tudtak tanulni, akkor az angol már gyerekjáték, meg hogy a nyelvtanulás az fun, nekem is ez a hobbim, blablablabla. Na, az két-három napig ment is így, utána gyűltek rendesen fényképezkedni a csibécskék. Egyszer aztán, a tanszékvezető félrevont, és megkért, hogy akkor kínaiul nem nagyon kellene, inkább angolul. Parancs, értettem, angolul, nem kínaiul. Kommentben várom a megfejtéseket, miért. J
