A kínai hagyományos orvoslás világhírű, még ha sokat vitatkoznak is rajta, legalább jókat lehet szórakozni a sok baromságon, amit itt-ott leírnak. Én szerencsére nem vagyok betegeskedő fajta, amióta itt vagyok, inkább javult az általános egészségi állapotom, pl. pár kiló lejött, a bőröm normálisabb, nőileg is no problem, a pollenallergiám is többet van standby módban, mint otthon, gyomorrontásom talán egyszer, ha volt, de hát istenem, nem kellett volna egyszerre egy egész birkanyájat megenni. Nátha, influenza sem jellemző, egy-két röpke kalandtól eltekintve.
Nademost!
Négy hete küzdök egy megfázással, vagy ki tudja, mivel, mert egyszer még lázam is volt, ami nagy ritkaság. Az elején a szokásos rutinnak tűnt, Neocitran, kakukkfű, gyömbér+csili+barnacukor+fahéj+hagymatea megvolt, aztán valahogy mégsem akart elmúlni. Az sem segített, hogy elkezdődött a diáktoborzás (lásd külön poszt) és nem tudtam nagyon pihentetni a hangom, plusz a tanórák, 30-40-50 diákkal, mikrofon nélkül. Köhögtem, fuldokoltam, cikákoltam, szóval már sok volt, így hűséges támaszom, Xiaobing bevetette a helyi erőket, először egy efedrines édesgyökér szopogatótabletta képében. Első alkalommal egy kisebbfajta szívinfarktust élhettem át, nem volt jó. Azóta megbarátkoztunk, már szinte szeretem. Viszont a köhögés maradt. Néha-néha felcsillant a remény, de mindig visszaestem. Talán az időjárás és a poros levegő sem igazán akarták, hogy nekem jobb legyen.
Következő fázis a kínai orvos által felírt kúra volt (nem mentem el, hanem Bing bácsikája távolságilag felírta). Ebben volt egy antibiotikum, Magyarországon talán Rovamycin néven fut, egy pici fehér tabletta, amiről fogalmam sincs, hogy min de napi 3x4-et kellett benyelni, no és a legjobb, a golyó. 羚翘解毒丸, egy szép nagy, kókuszgolyó méretű és állagú, ám közel sem olyan finom cucc. Én jobbnak láttam forróvízben teává masszírozni, de nem úsztam meg, mégis inkább el kellett nyammognom orálisan.
Kúra vége, cikák, harák maradt, bár néha jó volt.
Aztán, már majnem elkúsztam a kórházig, hiszen végtére is van biztosításom, meg nem olyan drága az alapellátás amúgy sem (először mindenképp fizetni kell, és majd számlára az iskola visszatéríti). De mivel nagy kedvem, bizodalmam nem volt, meg amúgy is tuti bizotsan egy infúziókúra várt volna ott (nem, nem diplomáztam le közben általános gyógyászatból, Kínában mindenre infúziót adnak), ezért inkább végső elkeseredésemben kikerestem, milyen kínai neveken illetik az Ambroxolt, mint például 盐酸氨溴索片 és kaptam is belőle egy adagot, egy igen finom kanalas gyógyszer kíséretében, és két nap alatt 70%-ot javultam J Na jó, közben azért volt körtekompót, hagymaleves, és ilyen finom kínai praktikák. De nem tudom, végül mi segített, amúgy ez a sok nyavalyás gyógyszer összesen kb. 60-70 yuan volt. Jelentem, megmaradok.
Egy kis aranyosság+ tudományos ismeretterjesztés még így a végére:
Xiaobingnek kötőhártya-gyulladása lett, koszos helyeken dolgozik, nem nagy ügy beszerezni. Mikor először megláttam, rám kiáltott, hogy ne nézzek rá. Kérdem, aztán mérne, ha eddig lehetett? Mert ELKAPOD. Kérem tisztelettel, Kínában a kötőhártya-gyulladás NÉZÉSSEL terjed. Azóta ezen röhögök, és persze direkt cukkolom, egyfolytában bámulom, nem győz elfordulni J Pedig nagyon is értelmes, helyi szinten felvilágosult, széles látókörű, főiskolát végzett, még Shanghaiban is lakott egy ideig, a tudomány és technika híreit is rendszeresen követő fiatalemberről van szó. Mondjuk, az is ő volt, akitől megtudtam, hogy menstruáció alatt nem szabad zuhanyozni, valamint, hogy este nem jó körmöt vágni, és fogorvoshoz is most vasárnap ment fogat húzatni, mert a hagyományos kínai fengshui naptár szerint az volt alkalmas nap az ilyenféle aktusokra. És ezt halálosan komolyan is gondolta. Sőt, nem csak ő, hanem itt errefelé szinte mindenki. Mindenesetre nagyon érdekes, és emellett fontos megjegyezni, hogy ezek nem a hagyományos kínai orvoslás (TCM) , hanem a népi orvoslás kategóriába tartoznak, de szintén több ezer éve élő hagyományok, és abszolút szerves részét képezik az alaptudásnak és a mindennapoknak. Kínában minden és mindenki egy rendszerbe illeszkedik bele, és minden mindennel összefügg. És úgy látszik, nagyjából bevált, mert még mindig itt van ez a böhömnagy birodalom és itt pislog elbűvölő mandulaszemeivel csaknem másfél milliárd kínai.
Fő az egészség.
