Egy szép csütörtök este békésen vacsorázgattunk néhány kínai kollégánkkal egy elegáns étteremben. Ez érdemelne külön posztot, de most csak annyit, hogy a kínaiak nem hívnak senkit vacsorázni elegáns étterembe csak úgy, még akkor sem, ha azt mondják. A történet szempontjából annyi a lényeg, hogy egyszer csak a csoportvezetőnk Louis kapott egy telefont Glanztól, az értünk felelős személytől (FAO- foreign affairs officer). Majd vidáman közölte, hogy mennie kell a rendőrségre tolmácsolni, LI Anggal, az új kollégával. Ez nem meglepő, ők ketten beszélnek legjobban angolul. Annyiban különleges, hogy külföldiek Xinmiben rajtunk kívül nem nagyon fordulnak meg, elő, fel. A szépség mégis csak ezután jött, Glanz kérte, hogy menjek velük. Az, hogy miért, minek, az a mai napig nem derült ki, de kiváló, tanulságos élmény volt, annyi biztos.
Kocsiba vágódtunk, és belementünk a nagy henani éjszakába. A rendőrőrs valamelyik külvárosban, bocsánat, külfaluban volt, Bementünk a kihallgató helyiségbe, ahol voltak már vagy öten. Meleg volt, és este fél nyolc. A telefonokat nem vették el, a kollégák vidáman szelfizgettek. A szoba végében a falnál egy széken ült egy fekete fickó, az előállított. Azért állították elő, mert igen feltűnő volt a város közepén, és ezért érdeklődtek is, hogy ki ő, mi ő, mit keres ő itten. Ő pedig rávágta, hogy dolgozik, angolt tanít egy általános iskolában. Már két hónapja. Viszont semmit nem tudott felmutatni, no meg a rendőrök sem beszélnek angolul. Így aztán bekísérték.
A kihallgatás azzal kezdődött, hogy a kínaiul leírt jogi nyilatkozatot kellett lefordítaniuk szóban, no itt már elkezdődtek a problémák, a felével elboldogultak, de a másik fele már a torkukon akadt,. Persze a fickó ezt nem érzékelte, csak én, amikor egymás közt megállapodtak, hogy amit nem tudnak angolul, azt nem fordítják. No, tehát afrikai barátunknak voltak jogai és kötelességei, csak őhozzá nem annyira jutottak el.
Azután jött egy igen izgalmas fejezet, a fiatalember azonosítása. Adott egy fénymásolt fecni, egy bizonyos névre szóló útlevélről. De maga a fickó is bevallotta, hogy ez kamu. No jó, de akkor ki is ő? Nos, semmiféle hivatalos okmányt nem tudott felmutatni, egy Nigériában kiadott, régi BKV-bérlethez hasonlító igazolványon kívül, ami azt bizonyítand, hogy ő szavazásra jogosult. A történet dióhéjban annyi, már amit ő elmondott, hogy 2015 szeptembere óta van Kínában, üzleti vízummal jött, ami két hónap után lejárt, azóta illegálisan van az országban, alkalmi munkákból él, különböző kamu munkaközvetítők húzzák le és palizzák be időről időre, ezt a fénymásolt kamuID-t is azért adták, hogy majd azzal tudja magát igazolni. Olyannyira homályos a szitu, olyan sok csavarral, hogy én is alig tudtam követni, nem is beszélve kínai kollégáimról. Az ő teljesítményünk is nagyon gyászos volt, és én sem igazán akartam és tudtam volna belefolyni. Nem is ez a lényeg a történetben. Hanem:
Tartózkodjunk a Kínában illegálisan tartózkodástól. Többek között, mert ha egy vidéki tökfaluban kapnak el, nincs, aki megvédjen, a tolmácsok nem tudnak angolul rendesen, így aztán olyan baromságokat is a szájába adnak az előállítottnak, amit még az ellensége se gondolt.
Ne legyünk hülyék.
Tájékozódjunk, mielőtt külföldre mennénk tanulni, vagy munkát vállalni.
Ha mégis elkapnak illegálisan, ne kamuzzunk, csak a saját és mások idejét vesztegetjük. Vesztegetésre pedig ne is gondoljunk.
Utóirat: Sajnos, nem tudom, mi lett a történet vége, nyilván kitoloncolás és pénzbírság, engem ugyanis este tízkor hazavittek a kedves rendőr urak. A kihallgatás azonban éjjel fél egyik tartott. Amíg én ott voltam, kb. 15 ember fordult meg a helyiségben, egymásnak adták a klaviatúrát. A fiú többször kért vizet, nem adtak neki, mondván, majd mindjárt. A rendőrök nem voltak agresszívek vagy barátságtalanok, látszólag össze-vissza kérdeztek, többször is ugyanazt, szerintem ez a taktika része, nem tudom, életemben egyszer voltam előállított, de akkor viszonylag keveset kérdeztek....
