Ennek a bejegyzésnek az elindítója egy kedves barátom kérése volt, aki egy előadásához gyűjtött adatokat, és engem is megkérdezett pár dologról. A válaszaimat itt is közreadom. 

A téma az egészség/megőrzés. 

A guangchangwu 广场舞, angolul square dancing vagy plaza dancing, továbbra is elsősorban a középkorúak és annál idősebbek kedvenc elfoglaltsága, elsősorban nőké, de láttam férfiakat is itt-ott becsatlakozni. A lényege, hogy a nagyobb tereken összegyűlik egy viszonylag stabil társaság esténként, kiraknak nagy hangfalakat és bömböltetnek kínai mulatós számokat, és egy viszonylag egyszerű koreográfiára tancikálnak órákhosszat.  Itt a kisvárosban ritka a tajcsizó, már csak azért is mert nincsenek parkok. Egy van, ami nagyobb, ott szoktam látni egy-két magányos farkast, de ez nagyvárosban biztosan nem így van. Itt a suliban mindenkinek van heti egy kötelező tesióra, ami vagy kosárlabda, vagy aerobik, de egy félév mindenképp tajcsi- csikung. Van itt karate és jógaszakkör, a jóga elég népszerű, de nem az, amit mi megszoktunk, hanem egy zenés, inkább aerobikra vagy stretchingre emlékeztető torna, jógaszőnyegen:) A különböző táncok is népszerűek, a hagyományos kínai, a hiphop, és a nyugati táncok is, persze ez utóbbiak kínaiasítva. Pl, a latin táncokat nem párosan táncolják, hanem csoportban. Na, hát jól megértették, mi is a lényege.  A kondizás itt nem nagyon menő, bár van edzőterem, nem sokan járnak. Viszont szerintem, még az átlagos lustaságukat figyelembe véve is többet vannak szabad levegőn, mint pl. egy átlag magyar fiatal. Ha más nem, kinn piknikeznek a sportpályán, gyalogolnak, futnak, vagy hegyet másznak, na és persze tollasoznak, kosaraznak. 

Itt egy érdekes beszélgetés az egyik vezető Kína-szakértővel: 

Ő azt mondta, kb minden második felnőtt kínai férfi dohányzik. Nos, szerintem ez helytálló. ma már vannak fiatalok, akik nem dohányoznak, és már nem is mindenhol, mint eddig, kb bárhol rágyújtottak. A nők még mindig nem, itt alig látok dohányzó nőket. A nagyvárosokban viszont egyre menőbb. Az alkohollal hasonló a helyzet, az üzleti-vállalati kultúrának még mindig kötelező eleme, de ma már talán nem annyira szigorúan, főleg itt is a fiatalok körében. Szabadidejükben viszont inkább söröznek, mint töményeznek, nem bonyolítják túl. 

McDonalds: itt semmilyen nemzetközi lánc nincs, KFC volt, de az is bezárt. Van nekik saját, abba mennek. A nagyvárosokban talán még mindig menő, főleg a legfiatalabbak körében, híznak is szépen tőle.  Nagyobb városokban gyakori látvány a gyorséttermekben házi feladatot író iskolások látványa. Sokaknak otthon még asztaluk sincs, kicsi és egészségtelen a lakásnak nevezett lyuk, ahol a vándormunkás szüleikkel laknak.  Itt Kínában nem néznek ki sehonnan, ha fogyasztatsz, ha nem. Sokan szunyókálnak, beszélgetnek, elvannak, persze foglalva a helyet a fogyasztók elől, de én még sose láttam, hogy akárcsak csúnyán néztek volna rájuk. A Starbucks nagyon menő, de nem azért, mert szeretik a kávét, mert nem, hanem az életérzés miatt. (mondjuk Starbucks sincs itt, legközelebb minden ilyesmi Zhengzhouban van, 45 km-re.) 

Táplálkozás: alapvetően kevesebb hús, főleg a hétköznapokban, ha kimennek kajálni, akkor persze jöhet az is, itt főleg a hotpot a menő. Reggelire továbbra is az évszaknak és időjárásnak megfelelő zhou  粥 (kása), doujiang 豆浆 (szójatej), youtiao 油条 (hosszúkás lángos), baozi 包子 (gőzölt töltött batyu). Este sok lány/nő nem is eszik semmit, a szép alak megtartása miatt :) Az iskolások viszont sokat nassolnak, ez inkább kényelmi szempont, mint függőség. esznek mindenféle puffasztott cuccokat, szárított tofut és gyümölcsöket. Ja igen, gyümölcsöket szinte  mindenki eszik, nem is csoda, olyan finomak és olyan sokféle van. Nem mind olcsó, de egyszer-egyszer belefér a drágább is. 

Elhízás: sajnos a gyerekek körében nagyon gyakori.  A másik korosztály az egyre jobban élő középkorúak és a házas nők- ők ugye már elkeltek, nem kell annyira vigyázni az alakra, plusz szülés után maradhat egy kicsi felesleg, bár nem jellemző, plusz sokan már nem mennek vissza dolgozni, a háztartás és a gyerekek nagyrészt  a nagyszülők gondja, így marad a tunyaság és az evés.Nagyon sok a cukorbeteg, magas vérnyomás, különféle daganatos megbetegedések, valószínűleg a környezeti ártalmak határa nagyon megnövekedett. 

A légszennyezettségi adatok még mindig katasztrofálisak, itt a kisvárosban, pl. az utóbbi két évben nagyon durva, nem ritka az 500 feletti AQI. A mindenféle szájmaszk része a ruhatárnak.