Ismét eljött a Húsvét, és ugye a szellemiség a lényeg, nem számít, hol töltjük el az ünnepet, az a szívünkben lakik úgyis. De azért lehet egy kicsit a magunk képére alakítani, még akkor is, ha a világ másik végén vagyunk éppen, és ott esetleg nem is ismerik, nem ünneplik a számunkra oly fontos, megszokott eseményeket. Karácsonykor egyszerűbb, mert a kellékek nagy része itt is megvan, hát nem hiába, itt gyártják az összes műfenyőt és karácsonyfadíszt. Meg mindent, a fára, a főlé, és az alá. Néha még hó is esik. A Húsvétot én úgy oldom meg, hogy főzök tojást, tavaly körömlakkal rá is ügyeskedtem szép hányásmintákat, Sonkát az inkább nem, mert az itteni, az reciklált nejlonharisnya, kartonpapír és gyermekláncfű-levél gondos keverékéből készül. Viszont tormát hoztam otthonról. Most még kalács is akadt, finom diós-mazsolás, egészen ehető, a boltban én vagyok a nagyfogyasztó belőle.
És, a negyedik itteni Húsvéton, a locsolás is csak meglett! Mint kiderült, ez itt teljesen megszokott, mondhatni népszokás, igaz, annyira elterjedt, hogy nem feltétlenül csak ilyenkor van, hanem bármikor meglephetők vele a békés, derék kínai népelemek.
Most, a jövendő folkloristái kedvéért, lejegyzem ide azt, ahogyan én átéltem.
Hétfő hajnali 03:50. Szokásos éjszakai kimenőmre indultam---- nem, nem a hűtő, az két ajtóval arrébb. Egyszer csak figyelmes lettem valami furcsa hangra. Rögtön gyanús volt, mert már ismertem ennek több válfaját is, ezért még félálomban is felismertem, hogy itt bizony ázik a plafon valahol. Két héten belül harmadszor. De ezúttal nem a fürdőszoba, hanem a nappali ázott. Amit furcsálltam, hiszen ott nincs is vízvezeték. Nosza, villany fel, lavór a tévére- mert hogy oda csöpögött, naná. Megszokásból telefonrapillantás, néha jól jön az a kis függőség. Felső szomszédom, kollégám Renee üzente, hogy nála ömlik a víz föntről, már írt Glanznak, de az nem válaszolt. És közben én is meghallottam a morajt. Ilyen lehet, mikor jön az árvíz. Nekem még szerencsére nem volt részem súlyos árvíz közelében lenni, és csőtörés se nagyon volt felettem. de tény, hogy nem volt kellemes hangja, nem kimondott csermelycsobogás.
Magamra rántottam a gúnyát, magamhoz vettem a Lipsum márkájú árvíztűrő tükörfúrógépemet, és irány a fölfelé. Közben már Glanz is reagált, küldte az ügyeletest. A 301-es apartmanban ritkán vannak ott, most se voltak, és mint kiderült, a konyhában durrant szét a vízvezeték, és csak ömlött és ömlött....Ők meg ketten moppolták derekasan, de hiába, a szép laminált padló résein be-és leszivárgott a víz. Renee lakása gyakorlatilag el lett árasztva. Minden fellelhető lavór, lábas, csetresz, köcsög, kancsó, kübli, fazék, bödön, tál, ibrik, kasztroly, vájling, szilke, csobolyó és teknyő munkára lett fogva. A bútorok mentése közben a heti hajmosás is megvolt. Sajnos, a falak több helyen teljesen átáztak, a lépcsőházban is. És három emeletnyit folyt le az egész. Ez itt tényleg elég megszokott, a kiváló alapanyagok, a nagyszerű, modern technika és a gondos kivitelezés eredményeképpen. Az alapos karbantartásról már ne is beszéljünk.
Ez volt az én idei locsolkodásom története.
Piros tojás ugyan nem járt érte, na de hiszen locsolóvers se volt, így kvittek voltunk.
Pár képet sikerül gyorsan lőnöm, de a kanapé személyiség jogai miatt csak pár részletet osztok meg. Az utolsó az én plafonom. A képeken talán nem tűnik olyan vészesnek de higgyétek el, elég gyászos volt.
