Eddig itt tartunk: Bank of Chinába elmentünk bankszámlát nyitni, ahol voltam olyan pofátlan, hogy Glanzcal töltettem ki a papírokat, mondván, ocsmányul írok és nem akarom elrontani sem:) Ennek ellenére kb húsz perc tipródás után azt mondták, hogy ezt a nevet nem találják a rendszerben (he? milyen rendszerben?), menjünk vissza hétfőn. Na most nem az első eset, hogy az ékezetes karakterek látványa sokkolja a jónépet, de általában túl lehetett lépni a dolgon, az ékezetek lehagyásával. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, ugye a szokásos rend szerint most állománygyűlés lesz, a nagyfőnökökhöz folyamodnak további utasításért és aztán majd azt mondják, menjek vissza egy kínai névvel. A biztosítás megkötéséig még nem is jutottunk el, és még hátra van a munkavállalási engedély és a tartózkodási engedély, amihez kb. két hétre elveszik az útlevelemet, tehát addig meg kell lenni minden más procedúrának.
Aztán végre eljuthattam az angol tanszékre, ahol megismerkedhettem William Wang tanszékvezetővel, és Robinnal aki a külföldi tanárok pásztora, amúgy a Spoken English munkacsoport vezetője.
Megkaptam az órarendemet, jeeeeeeeeeeeeeeeeeee, 17 órám lesz a jelenlegi állás szerint, ami persze változhat. Hétfő, péntek szabad, jeeeeeeeeeeeeeee, viszont csütörtök innentől az igavonó barmok és kőtörők világnapja, mert reggel 8-tól este 5:30-ig órám lesz, egy ebédszünettel és 10 perces óraközi szünetekkel. Itt nincs duplaóra. Aztán megkaptam a jelenléti íveket, ami kb. egy órába tellett Robin pajtásnak, amíg kopizott és pésztelt, nyomtatott és újranyomtatott, minden órám ugyanis más-más csoport. Tehát 17 csoportom lesz, ,egyenként kb. 52-56 diákkal. Mind elsőévesek, és mivel ilyen szakirányok vannak, hogy mechatronika, autószerelés, autómarketing, várostervezés, belsőépítészet, főleg fiúkra számíthatok. Hát, kollégák, ez a kihívás, nem a könyöknyalás. Biztos nagyon hatékony beszédgyakorlat órákat lehet tartani. Ráadásul állva, mert itt a tanárok nem ülnek le egyébként se, de egy 60 fős közönség előtt nem is lenne nagyon célszerű. Az infrastruktúra elég lehangoló, majd csinálok képeket, nagyon-nagyon lehangoló. Sehol egy kép, egy dekoráció, egy szín, csak az asztalok, székek, egy darab pc és egy rozoga printer, és a nagy 5 méter magas eredetileg fehér falak, meg a por....Az vicces volt, amikor a jelenléti ívek kinyomtatása után Robin a kezembe nyomott egy foylékony ragasztós tubust, hogy akkor az összetartozó íveket, azzal ragasszam össze. Mondom, ember, egy tűzőgépnek jobban örülnék. 10 perc futkorászás után lett is tűzőgép, de kb mintha almaízű, okkersárga, napelemes vibrátort kértem volna.
Szóval, jövő keddig nem kezdek dolgozni.
