Közkívánatra, íme az első munkahetem története.

Mindig ugyanabban a tanteremben leszek, ami végülis kényelmes. De: itt sincs semmi dekoráció, viszont térdig ér a szemét. Valószínűleg takarítanak, mert időnként cserélődik az installáció, direkt figyeltem, hogy ugyanazok a szarok vannak-e, de nem, szóval néha összeszedik. Kuka az nincs, csak a mosdókban, ilyen szép nagy bödönök, na de olyan mesze vannak, egyszerűbb ledobni, vagy otthagyni. A mosdók a sztenderd keleti guggoldák, amivel nekem a világon semmi bajom nincs, a baj az, hogy itt nem ismerik a súrolószer fogalmát, a plázában sem találtam, és itt is látszik a mosdókagylókon a kőkori retek, néhány cigarettacsikkel és vízkőmintakavalkáddal.

A diákokról: külsőre két alaptípus, a 150 centis és a 180 centis, nemtől függetlenül. Fiúknál most divat a sötét alapon kicsipöttyös, valamint a világos alapon nagyvirágos. Lányoknál farmerpólótornacipő, vagy miniszoknya aranygombos kosztümkabáttal.

Tudásszint: szubzéró és a semmi között a teljes spektrum. Nem vicc, a társaság fele a számokat sem ismeri angolul. Elméletileg mindenki tanul itt is angolul, más idegen nyelv általános és középfokú oktatásban nincs. A jobb csoportokban van egy-két lelkesebb és képzettebb, azok néha fordítanak a többieknek, hogy mi is vagyon, amit én azért nem bánok, mert legalább  ők profitálhatnak valamit, mert hogy a többiek nem, az már most látszik. Túl sokan vannak, és hatalmas a zaj, csütürtökre kikészült a torkom, pedig csak 16 órát tartottam. Miután az elején elmondtam-mutogattam, hogy nincs mobilozás, volt olyan, aki konkrétan a fülében a fülessel, lábat csaknem az asztalra téve ejtőzött. A többiek mondták, hogy reménytelen. Azért néha majd rájuk szólok. Az első óra mindenhol ugyanaz, bemutatkoztam, elmondtam, mit kell majd hozni (könyv, füzet, toll), nincs mobil és evés, lehet inni. Volt olyan csoport, ahol késtek, sokan, sokat, és annyit nem voltak képesek kinyögni, hogy hello, sorry. De a legtöbben azért időben ott voltak. Miután a többiek azt javasolták, első órán legyen mindenkinek angol neve, kiosztottam egy csomó listát, minden oszlopba kb kettőt, hogy ne menjen el sok idő, de elment. Aztán, eredetileg úgy készült a lista, hogy bal oldali oszlop, maga a név, jobb oldali oszlop, a név jelentése, szintén a kollégák javaslata alpján. Na ezt másnapra levágtam, mert nem értették,hogy mi az, hogy jelentés, így abból az oszlopból is válogattak maguknak. A kínaiban ugyanis a jelentés maga a név, mint nálunk mondjuk az, hogy Málna, az azt jelenti, hogy málna.  Utána mindenki felállt és bemutatkozott. A táblán is fenn volt a formula: My Chinese name is xxxx, My English name is YYYYY, I come from ZZZZZZZ. Egyes haladóbb csoportokban My phone number is 000000.

Amit nem értek, az az, hogy hogyan lehetséges, hogy miután én magam is elmondtam kb. 5x, fenn van a táblán, előtted tizen, huszan, harmincan, sőt ötvenen elmondják, és neked fingod sincs, mi a feladat, mit kell mondani. Ha soha a büdös életben nem tanultál volna angolul, akkor is az első három mondat kellene, hogy menjen 40 perc után. Nem? A szép az, hogy vannnak, aki nem is hajlandóak. Vagy szellemileg visszamaradottak, vagy szimplán gonoszak? Nem tudom, a hozzáállásom egyelőre az, hogy aki akar, annak igyekszem segíteni, de ebben a szemeszterben lesz 16 órájuk max, 16x45 perc. Vesszük az ötvenötös átlag csoportlétszámot, a zajt, a tudás vagy az akarat hiányát, hát, nem tudom. Ha valakinek van ötlete, szívesen várom, Tudom, pármunka, csoportmunka. Ekkora létszámnál menedzselhetetlen hatékonyan. Nyilván marad a kórusban mondjuk, olvassuk, most csak lányok, csak fiúk, jobb oldali oszlop, stb. ehhez már hozzá vannak szokva. Aztán nyilván próbálkozom a kiscsoporttal, pármunkával, de nem fogom tudni kontrollálni. Azonkívül, ez beszédóra, tehát nem nyelvtanozunk, nem írunk, hallott szöveg értése infrastrukturálisan nem kivitelezhető.

Még egy dilemma: én ugyebár szót tudnék velük érteni kínaiul, de eddig nem tettem, mert azt gondolom, hogy nem lenne jó, csapda, mert onnantól nem lenne megállás. Így is, óra közben nyilván értettem, mit mondanak, de csak diszkréten reagáltam, de voltak, akik mondták, hogy ők nem tudnak angolul, beszéljünk kínaiul. És ez nem vicc, úgy látom, ezek a gyerekek nem sok kapcsolatba kerültek „idegen kultúrákkal”, a rádióban, tévében szinte csak kínai nyelvű zene megy, sok nemzetközi, angol nyelvű oldal blokkolva van, külföldi film kevés megy a mozikban, alapvetően minden hatás, ami éri őket, az kínai,vagy legalábbis ázsiai és bár lenne azért választási lehetőség, nekik ez a természetes és nem érzik a szükségét annak, hogy keressenek, tájékozódjanak, tisztelet a kivételnek. Ezek a gyerekek pedig nagyrészt parasztcsaládokból, vagy kisvárosokból jönnek, valószínúleg nem is a legtehetségesebbek, hiszen ha azok lennének, akkor egy nagyobb hírű egyetemre mentek volna.  De a sok negatívum ellenére, azért aranyosak, helyesek, fiatalok. Mindenképpen megpróbálom, ami tőlem telik, csak azért kicsit értelmetlen energiapazarlásnak érzem. De ha csak egy-két emberben fellobban valami lángocska, akkor már nem lesz hiábavaló.