Két hónapos jubileuma annak, hogy semmit sem írtam, egészségünkre!

Először is, néhány szó az iskoláról, amiért itt vagyok. Ebben a félévben eggyel kevesebb csoportom volt, ami 16 órát jelentene hetente, ha nem lenne minden csoportnak szakmai gyakorlata egy, két vagy három héten keresztül, így gyakorlatilag sosem volt 14-15 óránál több egy héten. Okosabbak nem igen lettek, szorgalmasabbak sem, némelyik úgy ült ott márciusban, mintha most jött volna a Marsról. A diákok jelentős része nem is járt órára, ami tiszta nyereség, hiszen úgyis csak az oxigént szívták volna el a többiek elől. Persze az utolsó hetekben megjelentek, ki tudja miben reménykedve, én így is nagyon engedékeny voltam a hiányzást illetően, a policy az az óraszám 30%-a, én kb. a felénél húztam meg a határt, de az agyvizem  felforrt egyből, amikor megláttam, hogy ezek szépen bejönnek, mintha mi sem történt volna, beülnek hátulra, fej a karra, fülhallgató a fülbe, és indulhat az angolóra. Úgy zavartam őket haza, hogy csak úgy zengett a kettes oktatási tömb. Mondjuk nem vagyok rá különösebben büszke, hogy elborul az agyam, és ordítok velük, mert nem szokásom, nem is igen fordult elő korábban, de itt valahogy mindenkiből előjön az ősállat, és nem azért, mert nem tudnak angolul, ebben a tekintetben a türelmem végtelen, ha látom valakiben a szándékot, hanem az arcpirító, agylobbantó hozzáállásuk miatt.

Ugyanakkor sajnálom is őket, hiszen nem igazán hibásak ebben. Nem akarnak itt lenni, nem akarják ezt csinálni, nem értik, mire jó, csak túl akarnak jutni mindenen erőfeszítés nélkül, ha lehet, aztán úgyis lesz még elég bajuk és küzdelmük az életben. De a jó életbe, hát nem hiszem, hogy azt a harminc szót és tíz mondatot, amit erre a félévre szántam nekik, nem lehetne megtanulni?????!!!!! Az idei vizsgafeladatok: 10 kérdés, ilyenek, hogy mi a neved, mikor van a szülinapod, mi a kedvenc évszakod, milyen színű a pólód, valamint két dátum (ezzel küzdöttem egy csomót, nem tudják megtanulni a hónapok neveit, a négy évszakot meg pláne nem, a season szó pedig szerintem be van tiltva Kínában, minden gyerek születésekor kioperálják az agyából azt a sejtet, ami ezt a szót jegyezné meg, mert a diákjaim kb. 1 %-a tudta megjegyezni, miután minden héten legalább egyszer elhangzott). Aztán van még egy kép, meg kell mondani, mi van rajta és mennyibe kerül (konkrétan ez a három bonyolult dolog, hogy pen, sunglasses, mobile phone). Végül,  a gigahaladók, és az én szakmai önbecsülésem kedvéért, egy fotó, amit az órákon hússzor átbeszéltünk, nem igazán kell-tudnak összefüggő mondatokat mondani róla, csak mint a kiscsoportban az oviban, ujjacskával rámutatva,  megnevezni  a színeket, tárgyakat, milyen évszak, stb. Most már a vizsgák kb. felén túlvagyunk, lassú, nehéz, mert korrekt akarok lenni, és pontozok közben, és azt akarom, hogy minél többnek sikerüljön, egyelőre jobban is állunk, mint a télen.