Hát kellemes ünnepeket mindenkinek, még időben vagyok, nem?
Igyekszem apdételni, csak a rend kedvéért is.
Most a kaifengi túra egy-két emlékszilánkját rögzíteném. Magáról a helyről sokat nem írnék, ott az internet, utána lehet nézni. Lényeg, hogy az iskola még a szerződésben is megigérte, hogy félévente egyszer elvisz minket valahova. Na ebben a szemeszterben ez volt Kaifeng. Persze gondosan megvárták, amíg véget ér a jó idő, és akkor mentünk pont, amikor megnovemberesedett az időjárás. Glanz volt az idegenvezetőnk, a hely nagyon szép, érdekes, mindenképpen ajánlom, ha erre járna valaki.
Kb. Két óra alatt értünk oda a kisbusszal, első programpont, reggelizzünk, KFC. Mindenki ciklikusan evett, ivott, kávézott, megint evett, pisilt, kávézott, cigizett, pisilt, evett. A város szélén felvettünk egy kínai hölgyet, akit Glanz a friendjeként említett, és aki nem volt más, mint akivel elém jött a reptérre, és a feleségeként mutatta be, és a friend a két napos trip alatt folyamatosan férjemnek szólította Glanz papát. Az mondjuk tök jó, hogy ha az ember házastársának nem csak az a definíciója, hogy ugyanolyan gyűrűje van, mint neked, hanem a barátod is, de akkor is fura volt a szitu. Én persze görény voltam és megosztottam a többiekkel a kis plusz infót.
Érteni mondjuk én se értettem, mire volt jó. Na, aztán megint enni kellett, de azért láttunk is valamit, tényleg szép volt. Az az agyamra ment, hogy mindegyikük, kivétel nélkül meg volt veszve a boltokért, de a hiba tuti bennem van. Este is bementünk a központba megnézni a híres éjjeli piacot, amiből engem a kaja része érdekelt volna, mert az a különlegesség benne, de a többiek inkább elmentek alkudni azokra a kesztyűkre és sapkákra, amiket itt Xinmiben is simán megkapnak az utcasarkon. Pfff, fogyasztói kultúra. Vacsorázni egy igazi kínai étterembe mentünk, ahol a kis amerikai lurkók nem akartak semmit enni, nem csoda, az anyjuk a fizetését arra költi, hogy próbálja rekonstruálni a Washington DC-ben megszokott életüket, pl. hatalmas sajttömböket vesz, mert a gyerekek azt szeretik (kb 3000 ft kilója, ami itt irgalmatlan drága), meg lekvárokat, meg minden ilyesmit, amiért kár volt Kínába jönni. Aztán kértek vizet, mire a pincér hozta a megszokott kancsó forró vizet. Erre americano mondja, rendes víz nincs? Értitek, RENDES víz, azaz műanyag palackba zárt, tartósított, állott-pállott H2O. Na, ezeket leszámítva jó volt, szép volt, várjuk a következő félévi túránkat.
