Ő is a WeChaten jelölt be, és ugyan visszajelöltem, de nem válaszoltam neki, csak másnap reggel, amikor újra rám köszönt. Az ő adatlapján semmi nem volt, egy kép, se semmi. Aztán vele is elkezdődött a beszélgetés, és érdekes módon kb. a tizedik mondat után nagyon pozitív benyomásom alakult ki róla, annak ellenére, hogy semmi különös téma nem került szóba, hiszen az eleje, az mindig ugyanaz, kivagy, mivagy, mértvagy, stb, szóval a szokásos. Aztán naponta csetelgettünk, volt, hogy két-három-négy órát is, a rekord az 5 óra volt. Ez végül is kiváló, hiszen a nyelvet nagyon nagyszerűen lehet így gyakorolni, mindenkinek ajánlom, de ehhez ilyen partner is kellett, mint Q.i. , aki, mint kiderült számomra, nagyon intelligens, egészen tájékozott, valamennyire nyitott is, annak ellenére, hogy életében nem volt külföldön, én vagyok az első külföldi, akivel beszélt (angolul nem tud, ugyanis), van humora is, udvarias, imád beszélni, de azért figyel a másikra is, szóval ideális csevegőpartner.
Csak azért fohászkodtam, hogy legalább egy hónapig tartson ki, az már nagy szó, ha a kezdeti lelkesedés után nem tűnik el. A szokás az, hogy miután megvoltak a közös fotók, barátok már mind látták, kimerítették az összes felszínes témát, ami nagyjából a kaják és a mid van, mennyit keresel köré fonódik, lekopnak nagyon gyorsa, főleg, ha semmilyen előnyt nem tudnak kinyerni a külföldiből. A tipikus az a gyakoroljuk az angolt meg a kínait, de ezek sem szoktak működni, mert nagyon hamar kimerül a tudásuk, és akkor már nem menő a dolog. Sajnos, nagy reményt nem tudok 2. számú versenyzőnkhöz sem fűzni, mert nagyon sokat dolgozik, és ráadásul Zhengzhouban lakik, tehát amúgy sem nagyon lóghatnánk együtt. Az ő portréja egyébként érdekes, társadalomtudományos szempontból is.
25 éves, az iskolában az irodalom volt a kedvenc tárgya, nyilvánvaló, hogy ezért szállodamenedzsmentet tanult, és a mostani munkája teljesen távol esik mindezektől, mert logisztikával foglalkozik egy állami építőipari vállalatnál. Van egy 80 négyzetméteres lakása Zhengzhouban, van egy kisebb itt Xinmiben, autója is van, testvére is, aki már férjnél van, bár nincs még harminc éves se. Samsung mobilja van (a másik lehetőség az Iphone lett volna). A kevéske szabadidejében a gyerekkori barátaival eszik, kosarazik, zenét hallgat, alszik, és nincs barátnője. Ami mondjuk döbbenet, pedig nagyon sok ilyen fiatal van, azért is vázoltam fel egy kicsit az ő hátterét. Ja, egyébként rendkívül jó külsejű, a kínai nők követelményeinek pont megfelelő lenne: magas, jóképű és van pénze. Ettől függetlenül, amikor erről kérdeztem, csak annyit mondott, hogy jelentkező éppen lenne, de neki nem kell akárki, és ideje sincs nagyon nőzni.
Nagyon érdekes dolgok ezek, a többi tanár is mesélte, hogy volt olyan, hogy mikor a diákok visszajöttek téli szünetről, és kérdezték őket, hogy, na, milyen volt a szünidő, mit csináltál, akkor tömegével válaszolták azt, hogy: megnősültem. 19-22 éves fiatalokról van szó, csak úgy mondom. Ráadásul nem voltak nagyon feldobódva, alig várták, hogy visszajöhessenek a suliba, hiszen igazából eszük ágában nem volt megnősülni, csak a szülők csesztették őket. Mostanában Kínában ugrásszerűen megnőtt a válások száma, főleg, hogy csak annyi kell hozzá, hogy befizetsz valami pite összeget, aláirogálsz valami fecniket, aztán csókolom. Azonfelül, a házasságon kívüli kapcsolat gyakorlatilag néphagyomány, főleg a férfiaknál, szinte furán néznek rájuk, ha hűségesek, de most már a nők is nagyon feljöttek a versenyben. A házasság szinte soha nem a szerelemről, vagy szeretetől szól, az mindig gazdasági közösség, ha még szeretik is egymást, hát az tök jó. Ez eléggé szomorú, de nincs tuti modell, itthon se jobb, csak más.
