Xinmibe is beköszöntött az ősz, gyönyörű idő van, most kezdtek el színesedni a levelek, a rózsák pedig még mindig ott pompáznak az utak mellett. A fű is zöld még, mostanában sok-sok kis szorgos diák nyesegeti, ápolgatja a növénytakarót a kampuszon.

A dámszarvasbikák is megkezdték a barcogást, amihez a WeChat 微信 nevű, kínai fejlesztésű, de angol nyelven is elérhető csevegőprogram kiváló lehetőségeket biztosít. Van ugyanis egy „people nearby” funkciója, amivel azt látod, hogy kik vannak még a kb 2-3 km-es körzeteden belül, és lehet nekik üzenetet küldeni. Én eddig egy csomót kaptam, általában kínaiul egy nihaot odabökve, pedig a profilomból világosan látszik, hogy külföldi vagyok, az pedig egyáltalán nem, hogy tudok kínaiul. Ami a legszörnyűbb, akik jártak már Kínában, azok tudják, a külföldiek rémálma, a hallózás, vagyis, mész az utcán gyanútlanul, kínaiak hömpölyögnek szépen, és időnként random utánadordítanak, hogy halllooooo. Ezt a külföldiek 98%-a gyűlöli egy idő után, pedig semmi rossz szándék nincs mögötte, engem pl. nem zavar, néha rájuk vigyorgok, visszahallózok, aztán mindenki megnyugodva megy tovább a maga útján. Viszont ugyanezt a hallót kínai írásjegyekkel leírva látnom, hát az valami fenomenális. 哈喽哈喽, áhh, lidércesJ Namost, a jelentkezők szinte kivétel nélkül hímek. Általában nem jelölöm vissza őket, de néha az ujjamat odaviszi valami démon az accept gombra. Ebből két sztorim van.